Az állatvédelem története

Állattartás, állatvédelem, felelős állattartás. Sokszor emlegetjük ezeket a fogalmakat, de nézzük meg, mit is jelentenek valójában, honnan erednek, hogy alakultak ki.

Az állatvédelem kezdete nagyon régre nyúlik vissza. Bizonyos elemei már az ókori Görögországban megjelentek. Az ókori görög szövegekben találhatunk néhány olyan példát, amelyeket mai szóhasználattal élve „állatvédő” törvényeknek nevezhetünk. Ezek a törvények vagy tiltják az állatok (illetve bizonyos állatok) megölését, vagy pedig szigorúan büntetik azokat, akik kárt vagy fájdalmat okoztak az állatoknak.

Az állatvédelem maga mint fogalom, a háziasítással együtt kezdett el kialakulni, hiszen a háziasított állatok tartása együtt járt egyfajta védelemmel, mert az állatokról gondoskodni kellett. (Paulovics Anita, 2002)

A régi zsidó-keresztény kultúrában gyakorlatilag az állatok teljes jogú társai voltak az embernek, hiszen amikor Isten szövetséget kötött Noéval, azt a világ összes teremtményével kötötte. A későbbi keresztény kultúra már eltávolodott ettől a felfogástól. Ahogy az emberiség egyre inkább a „tudatára ébredt”, kezdtek az állatok is eltárgyiasulni. Ennek a materialistább felfogásnak és a jognak köszönhetően az állatokra mint „dolgokra” tekintettek. (Desmond Morris, 1995)

Az állatot a jog mind a mai napig dologként definiálja. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:14. § (3) bekezdése alapján a dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.

Ugyanakkor az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény szerint az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége.

Magyarországon az első olyan alkalom, amikor az állatvédelem maga is nagyobb figyelmet kapott, 1820-ban következett be, amikor a Tudományos Gyűjteményben egy cikk jelent meg: „Az oktalan állatokon való kegyetlenkedés” címmel.

1875-ben aztán Magyarország Olaszországgal és Ausztriával együtt aláírt egy egyezményt, amiben vállalták a „hasznos madarak védelmét”. Magyarországon az első hivatalos állatvédő szervezet 1882-ben alakult meg Herman Ottónak köszönhetően, majd 1900-ban megalakult az első vidéki állatvédő egyesület Sopronban, 1901-ben pedig a Magyar Ornitológiai Központ.

Ebben az évben kiadtak egy olyan rendeletet is, ami a mezőgazdaságra hasznos állatoknak nyújtott védelmet, például vakondoknak, denevéreknek, cickányoknak, sünöknek, továbbá 89 madárfajnak. 1905-től kezdve pedig megjelent egy havi folyóirat „Állatvédelem” címmel. Az első Madarak és Fák napját 1906-ban tartották meg Herman Ottó kezdeményezésére. (Máday Izidor, 1907)

Az ezt követő időszakból a legfontosabb talán az 1973-ban megalkotott Washingtoni Egyezmény (CITES), amelyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. A Washingtoni Egyezmény elsősorban a fokozott védelmet igénylő élőlények kereskedelmét határozta meg. Ebben az időszakban Magyarországon kifejezetten az állatok védelmével kapcsolatos törvény még nem született.

A jelenleg is hatályban lévő törvénynek azonban voltak már korábbi változatai is: 1987-ben már nyújtott be törvénytervezetet a Herman Ottó Országos Állat- és Természetvédő Egyesület, ez a törvényjavaslat azonban nem került az Országgyűlés elé. (Jámbor Adrienn, 2016)

Az Országgyűlés 1998-ban alkotta meg a jelenleg is hatályban lévő, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényt, amelynek célja, hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok védelmének alapvető szabályait. Ezt követte a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II.26.) Korm. rendelet, mely már a haszonállatok védelmén túl a kedvtelésből tartott házi kedvencek, kutyák, macskák, halak, madarak, rágcsálók tartásának szabályozását is tartalmazza. A ma hatályos, állatvédelemmel kapcsolatos jogszabályok innen érhetőek el.

Láthatjuk, hogy az állatvédelem hosszú utat tett meg a jelenlegi szabályozásig és ennek az útnak, fejlődésnek még nincs vége.

 

A felelős állattartás

Sokszor hangsúlyozzuk a felelős állattartás fontosságát, de mi is az valójában?

Sajnos manapság még mindig sokan nincsenek tisztában a felelős állattartás szabályaival, pedig a felelős állattartás mindannyiunk közös érdeke!

Ahhoz, hogy a felelős állattartás területén jelentős előrelépést lehessen elérni, már gyermekkortól kezdődően, a nevelési-oktatási intézményekben, a gyermekek életkorának megfelelő szemléletformáló előadásokkal, programokkal kell segíteni a gyerekeknél az állatokkal való megfelelő bánásmód kialakulását és a felelős gazdává válás folyamatát.

A felelős állattartás megismertetésének megvalósítása során városunk megszerkesztette a GAZDI ABC kiadványt, amelyet a Fekete István Állatvédő Egyesület, a Kutyatanoda és a Kutyabarathelyek.hu szakmai segítségével állított össze. A Gazdi ABC egyszerű, tömör összefoglalója a felelős városi kutyatartás tudnivalóinak, a benne lévő információk segítséget nyújtanak abban, hogy felelős állattartóként, biztonságban és szeretetben tudjuk megvalósítani ember és kutya együttélését városunkban. (A kiadvány elolvasható itt.)

Kevesen tudják, hogy május 6. a Felelős Állattartás Napja. Ezt a napot a Rex Kutyaotthon Alapítvány hívta életre, felhívva a figyelmet arra, hogy míg az ember önálló döntések mellett éli az életét, a háziállatokért az ember tartozik felelősséggel. Célja, hogy minden év május 6-án felhívja az emberek figyelmét a felelős állattartás fontosságára, a felelős állattartás hét aranyszabályának betartására.

A felelős állattartás hét aranyszabálya

1. Szeretet (szeretetteljes törődés, gondoskodásunk kifejezése nap mint nap)
2. Táplálás (az igényeknek megfelelő eledel és friss ivóvíz biztosítása)
3. Ápolás (a kültakaró, a karmok és a fogazat rendszeres karbantartása)
4. Pihenés (gondoskodás az időjárás viszontagságaitól védett pihenőhelyről)
5. Egészség (rendszeres védőoltás, parazitamentesítés, állatorvosi ellátás)
6. Mozgás (rendszeres mozgáslehetőség, séták és játék biztosítása)
7. Családtervezés (a nem kívánt szaporulat megelőzése ivartalanítás révén)

Látható, hogy a felelős állattartás többet jelent az élethez elengedhetetlen víz, táplálék és menedék biztosításánál. Elkötelezettséget, állattartói ismereteket, sok időt, türelmet és anyagi áldozatot követel. Mindez hatalmas felelősség!

Éppen ezért fontos, ha valaki úgy érzi, hogy szeretne egy kutyát, mielőtt elhamarkodott döntést hozna, nézzen utána annak, hogy minden feltétel (terület, szabad idő, kitartás, anyagi lehetőségek, egészség stb.) rendelkezésre áll-e ahhoz, hogy boldog állattartóként, boldog kutyával töltse a mindennapjait.
 
Ahogy James Herriot mondja:
„Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.”